Jeles napra gyűlt össze a Bera család múlt év december 27-én a kiskunmajsai római katolikus templomban, ahol 84. születésnapján köszöntötték Bera Piroska Viktóriát, ahol egy közös fotó is készült az ünnepeltről szerettei körében. A felvételen 21 dédunokája, 13 unokája, 2 fia és feleségeik, az unokamenye és unokavejek láthatók.

Az egyik unoka így számolt be nagymamája dolgos életéről és a templomi meglepetésről:

„Nagymamám Bera Piroska Viktória 1940. december 27-én született, Kiskunmajsán. Nyolc elemit végzett, a zárda iskolában az apácák tanították, a mai napig tud fejből számtalan verset. Okos, szerény, hívő keresztényként él, férjével a néhai Bera Andrással, akivel több mint 50 évig voltak házasok és három gyermekük született: első leánygyermeke Bera Piroska, aki szülésznő ápolónő, 6 gyermeke van, elhunyt 2019-ben. Második gyermeke Bera András, cukrászmester végzettségű, tehenész gazda, őstermelő, 5 gyermeke van. Harmadik gyermeke Bera Tamás, aki

kereskedő-vendéglátós végzettségű, polgárőr és hentes, 2 gyermeke van.

A nagymamám ma is azon a tanyán lakik, ahol felnevelte gyermekeit. Etetgeti jószágait, Gombóc kutyát és a tyúkjait, a kertben tesz-vesz, mézes krémest süt, finomakat főz.

Rengeteg időt, nyarat töltöttem nála gyermekként, horoltam vele a kertben, vittem vele a biciklire felkötött ládákban a piacra eladni a túrót, tejfölt, borsót, uborkát, almát vagy éppen ami megtermett a kertben. Megtanultam vele a piacon számolni, kézi mérleget használni, a portékát szépen kiteríteni. Esténként néztem, hogy feji a Sári tehenet, hogy szűri el a tejet, hogy kell felkötni textilbe a túrót, hogy kicsöpögjön a savó. Sosem felejtem az friss túró izét, mintáját, amikor kibontjuk és ott van benne még a szövött textil nyoma.

A nagymamámtól hallottam azt a kifejezést is, hogy csajhos. „Csajhos lett a lábam.” (Az idősebb majsaiak ismerik ezt a szót, amikor a harmatos fűtől, vizes, azaz csajhos lesz a láb.) Nyugodt, jókedvű személyisége, jószívűsége, ahogy szeretettel fogad, hogy mindig van neki jó szava, figyelme az emberhez, ami nagyobb hatást gyakorolt rám, mint sokszor gondolom.

Apósom egyszer megkérdezte ki a családi példaképem, és akkor tudatosult bennem, hogy a nagymamám az. Sokat tanultam tőle, legfőképp szeretni.

Pontban a 84. születésnapján szerveztük össze ezt fotózást, volt nagy meglepődés amikor belépett a templomba!

A fotózás után az egész család kiment a nagymamám konyhadűlői tanyájára, a nagybátyáim és feleségeiknek hála, kisütöttek gyorsan-frissen vagy 80 szelet rántott húst, volt leves, torta, sütik.

Így együtt ebédelve köszöntöttük fel énekszóval is az ünnepeltet!”