A Konecsni György Helytörténeti Gyűjteményben folytatódott a jászkunok 280 évvel ezelőtti önmegváltására (redemptio) előadás sorozat. A legutóbbi rendhagyó rendezvényen az egyik majsai redemptus Balog István és kései utódai utódai beszélgettek a népessé vált családról és a családfa-kutatás jelentőségéről. Az összejövetelen ott volt és történeteket mesélt Balog Erzsike néni, aki a család legidősebb, 99 éves tagja. A „Majsai Balogok” – akik már saját újságot is megjelentetnek – családjának legfőbb kutatója Balog Csaba. A Lajosmizsén élő tanárnak köszönhetően találtak egymásra a „Majsai Balogok”. Az ő múltkereséséből tudni, hogy Balog István 1696 körül született Nagykátán vagy valamelyik szomszédos településen. „A környékben nem lévén más egyház, a nagykátai Szent György templomban keresztelték. Születési dátumára az 1766-os, amire a majsai halotti bejegyzésben megadott „70 éves” életkorból következtetünk.” (…) Valószínűleg a szabad költözés joga, valamint a jobb életkörülményekkel kapcsolatos remény sarkallta arra Istvánt, 1733/1734-ben felrakja szekérre amije van, és nekiinduljon az idegen vidékeknek.” (…) Balog István először Tiszaalpáron telepedett le, majd Üllésre költözött. 1743-ban – sok üllésivel együtt – a mai Majsa területére vándorolt, így ő is a település alapítói közé tartozik. Balog István 1746-ban már a kiskunmajsai redemptusok között szerepelt, előbb 100, majd 1752-ben újabb 62 rajnai forint értékben redimált, s ezzel teljesítette a vállalható legmagasabb redempciós összeget, a 150 forintot. Az akkori szokás szerint ezért cserébe, két nagy tömbben kapott földet. Az egyiket Kiskunmajsa, a másikat Majsajakabszállás (ma Kunszállás) területén. Kiskunmajsán 145 redemptus család váltotta meg a szabadságot.
A REDEMPTIÓRÓL
1745. május 6-án Mária Terézia aláírta azt a történelmi jelentőségű diplomát, amely lehetővé tette, hogy a jászok és kunok megváltsák magukat a jobbágysorból, és visszaszerezzék ősi kiváltságaikat. Ez volt a Jászkun Redemptio, azaz az önmegváltás, a 18. századi Magyarország egyik legnagyobb népi összefogása.
Mik voltak ezek a kiváltságok?
– Saját bíráskodási jog (pallosjog)
– Szabad tisztviselő- és lelkészválasztás
– Vám-, rév- és földesúri szolgáltatások alóli mentesség
– Saját közösségi földtulajdon
– Közvetlen joghatóság a nádor alá, jobbágyság helyett szabad státusz
A redemptio nemcsak pénz kérdése volt – a jászkunok korábban katonai segítséget nyújtottak Mária Teréziának a sziléziai háborúkban, ezért kapták meg a lehetőséget kiváltságaik visszavásárlására.
A közösségek saját erejükből, pénzbeli hozzájárulással váltották meg a szabadságot. Azok, akik fizettek, redemptusok lettek, földhöz és jogokhoz jutottak; akik nem, irredemptusokként kimaradtak ezekből.
A redemptióban részt vevő nyolc kiskun település: Kiskunlacháza • Kunszentmiklós • Szabadszállás • Fülöpszállás • Kiskunfélegyháza • Kiskunhalas • Kiskunmajsa • Kiskundorozsma.
Kiskunmajsán 145 redemptus család népesítette be újra a korábban elnéptelenedett vidéket. Közülük többen a legmagasabb, 150 forintos megváltási összeget fizették ki – nevüket ma is büszkén őrzi az emlékezet: Ács Mihály, Balog István, Bugyi István, Busa János, Czirkó János, Csontos János, Eszes Pál, Farkas József, Gácsi István, Kun János, Lőrincz György, Marics Pál, Nyerges János, Patyi János, Patyi István, Szabó György, Szabó János, Szabó András, Tóth István, Valkai Jakab, Varga András, Varju András
A redemptusok tudatosan ápolták jász-kun identitásukat – ebben fontos szerepet játszottak az iskolák, a helyi értelmiség, és a közösségi hagyományok. A földtulajdon és a szabadság lett az alapja a régió gazdasági fellendülésének és társadalmi fejlődésének.
A redemptiós oklevél kilenc pontja máig a jászkun alkotmányosság alaptörvénye. 2014. óta május 6-a hivatalos történelmi emléknap.
