Idén június 24-én nyílt meg Kiskunmajsán Járitz Józsa festőművész kiállítása a Konecsni György Helytörténeti Gyűjteményben. A családi kapcsolatokon keresztül Kiskunmajsához kötődő alkotó művészeti tevékenysége a közelmúltban bekerült a Bács-Kiskun Vármegye értéktárába.
Az akkor még kevésbé ismert festőnő 1930-ban, Párizsból hazatérve látogatta meg húgát, Bulyovszki Gyulánét (született Járitz Ilonát) Kiskunmajsán. Sokan fényes sikereket jósoltak a művésznőnek a képzőművészet akkori fővárosában, ám Józsa Majsát választotta és tavasztól őszig itt festett, a városszéli Bulyovszki villában. A Járitz Józsa – Alföldi lélegzet című időszaki kiállítás, szeptember végéig látogatható a Konecsni György Helytörténeti Gyűjteményben.
Járitz Józsa (1893-1986) személyében egy igazi modern művésznőt tisztelhet az utókor. Modellértékű pályafutás volt az övé, ami mindvégig elválaszthatatlan volt a XX. század történelmének-eszmetörténetének egyenjogúsági törekvéseitől. Művészbarátnőivel együtt olyan korba született, amikor a nőknek át kellett törniük bizonyos társadalmi korlátokat, hogy érvényesülni tudjanak.
Ma már ezoterikusan gondolkodónak nevezzük a természetet és az emberi szervezetet egymásra ható energiákként meghatározó embert, és Járitz Józsa ilyen ember volt már a századelőn is! 8 éves korától nem evett húst, kiválóan táncolt, rendszeresen naplót írt, szokatlanul és jól festett – írták róla kortársai. Öntörvényűnek is nevezhetnénk akár, mivel határozott elképzeléseiből nem engedett, inkább félrevonult festeni. Festett, mert élt és erre született.
Kalandos életútja 1930-ban vezette először Kiskunmajsára. Megragadta a táj, az emberek és a nyüzsgő párizsi élettől teljesen különböző kiskunsági ember-táj-életmód-természet. Véleménye szerint ezek ugyanis mind hatással vannak egymásra és ezért volt számára megható pillanat, amikor először állt a Bulyovszky villa kapujában, ahová még évtizedekig visszajárt festeni (és élni). Nomád körülmények között, természetes közegében készültek képei, vázlatai. Ha rosszra fordult az idő, Pesten, lakásműtermében festett, itteni vázlatai alapján.
A gyűjtemény 68 festményéből 32 db-ot restauráltatott az önkormányzat azzal a szándékkal, hogy ezt a munkát folytatva mentsék meg és mutassák be az utókornak, a ma már igencsak értékes képeket.
